A Holdviola hollandiai szereplése elé


Holdviola @holdviola.hu

A magyar népzene iránt érdeklődő olvasóink már bizonyára tudják, hogy „népzene” alatt Magyarországon elsősorban a falvak paraszti lakosságának generációról generációra öröklődő, térben és időben számtalan variációban fennmaradt vokális és hangszeres zenéjét értjük. A dallamok eredeti szerzője tehát ismeretlen, azon a különböző korok és tájak énekesei és zenészei állandóan módosítottak, a kottát nem ismerő egyszerű emberek emlékezetükre hagyatkozva és saját ízlésükre alakítva adták tovább a következő generációknak ezt az örökséget. Egyúttal ez egy rosta is volt. Amit esetenként már több száz éve megőrzött a hagyomány, az nem lehetett rossz! Bartók mondta, egy ilyen akár három perces dallam felérhet akár egy Mozart-mű értékével!

A huszadik század vége felé azonban felbomlott a hagyományos paraszti társadalom, így azzal együtt a népi kultúra megszokott keretei is. Szerencsére, utolsó pillanatban még akadtak olyan városi fiatalok, akik lejegyezték, felvették a falusi énekesek, zenészek repertoárját és ezek alapján beindították 1972-ben a „táncházmozgalom” néven ismertté vált szórakozási formát, ahol városi fiatalok járták a falvak táncait, énekelték hagyományos népdalainkat.

Ez az értékmentő tevékenység, ami egyúttal szórakozási forma is volt, szinte kezdetektől két irányzatra bomlott. Voltak, akik az „autentikus” népzene hívei voltak, azaz próbálták hűen visszaadni azt a zenélési és éneklési módot, amilyen az eredetileg a falvakban volt. Mások viszont az eredeti népzenei anyagból kiindulva egy modernebb hangzást próbáltak adni a dallamoknak. Az is gyakori, hogy az eredetileg autentikus népzenét játszó együttesek (Ghymes, Csík, Kerekes stb.) idővel már nem elégedtek meg a falusi mesterek előadásmódjának hű visszaadásával, hanem fokozatosan kialakítottak valamilyen saját stílust. A Ghymes – továbbra is részben népi hangszereken – saját szerzeményeket kezdett játszani, a Csík az autentikus népzene előadása mellett modern rock dalokat elegyít népi dallamokkal, főleg népi hangszereken, a Kerekes a hagyományos gyimesi és moldvai stílustól jutott el az általuk etnofunknak nevezett zenéig.

Ritkább, hogy egy népdalokat játszó együttes nem az autentikus népzenéből indulva jutott el a mai stílusáig. Erre jó példa a Holdviola, melynek alapító zenészei évtizedekig elektronikus (rock) zenét játszottak, s csak 2006 környékén ismerték fel a népdal nagyszerűségét, s így jutottak el a kettő kombinációjához. Az eredetileg miskolci együttes ötletgazdája Farkas Péter volt, aki előbb Barta Zsófi énekessel, majd két év múlva Gál Lajos gitárossal társult, s 2013-ig ebben a formációban lettek rendkívül gyorsan népszerűek. Együttesüket egy, a Bükk hegységben honos védett virágról nevezték el. Zenéjüket elektrofolknak nevezik, ahol egyszerre van jelen a népdalok eredeti dallamvezetése, s a kíséret modern ritmusa és az elektromos hangszerek (gitár, szintetizátor) modern hangzása. Nagyon szűk mezsgyén járnak, vigyázniuk kell, hogy nehogy átbillenjen zenéjük valamelyik irányba. Ezt azonban eddig nagyszerűen oldották meg, összetéveszthetetlen, egyéni hangzásvilágot teremtettek. Megmaradt a dallamok eredeti szépsége (több, hasonló szintézissel próbálkozó zenekarnál ezek széttöredeznek, már csak szövegükről ismerhetők fel), ugyanakkor a dalok kíséretének sodró ritmusa magával ragadja a nézőket, a gyerekek különösen kedvelik őket.

2008-as alakulásuk után már 2009-ben Bánat utca című dalukkal hatalmas sikert arattak. Első normál cd-jük a Madárka volt 2010-ben, melynek egyik daláról (Erdő, erdő) már klip is készült és a mai napig egyik legnépszerűbb számuk. A következő lemezükön, a Vándorfecskén szintén számos, azóta híressé vált daluk található (Repülj madár, Mikor lesz már nyár?, Ha te tudnád, amit én, Én az éjjel nem aludtam egy órát), s ezen már olyan neves előadók is közreműködnek, mint Herczku Ágnes. A dalokba gyakran írnak saját dallam- és szövegbetéteket, amik egyáltalán nincsenek kontrasztban az eredeti népdallal.

Török Tilla a Tavaszi szél klip werkfotóján @holdviola.hu

2013 óta új énekese van az együttesnek a vajdasági származású Török Tilla személyében. Ő elvégezte a Zeneakadémia népzene tanszakát (diplomakoncertje látható a youtube-on), s nem csak énekel, de hangszereken (hegedű, koboz) is játszik. A Holdviolában betöltött szerepe mellett továbbra is fellép autentikus népzenét játszó zenészekkel. A youtube-on számos ilyen felvétele is látható. (Ha viszont a Holdviolára keresünk rá, figyeljük, hogy 2013-ig az énekes Barta Zsófi, onnan Török Tilla.)
2015-ben jelent meg legújabb lemezük, a Túl a vízen. A lemezborítón látható vízcsepp azt is szimbolizálja, hogy fontosnak tartják a környezetvédelmet. Ennek bizonyítására a miskolci Színva patak partján villámcsődületet is szerveztek.
Amikor arra lehetőség van, akkor a szűkebb zenekart további énekesek és zenészek egészítik ki, valamint a Színvavölgyi Táncműhely táncosainak a számaikhoz készített koreográfiái. Hollandiába a táncosokat nincs módjuk magukkal vinni, de készült egy koncert-dvd, ahol láthatók ők is. (Ennek az ezüst borítójú kiadványnak szintén Vándorfecske a címe.)
A Holdviola elsősorban koncertzenekar, amely ma már nem csupán az ország határain belül ismert. Először a Kárpát-medence határon túli magyarjai előtt kezdtek külföldi fellépésekbe, de rendelt már tőlük klipet a Török Állami Televízió is, s Kazahsztánban is képviselték hazánkat egy nemzetközi fesztiválon. De minden jel szerint még csak az út kezdetén vannak. Ahogy terjed ismertségük, várhatóan egyre több országban lesznek népszerűek.

Abkarovits Endre

A cikk a Most magyarul! : Kétnyelvű (holland-magyar) magazinban (Hollandia. 73. szám, 2016 tele) jelent meg

Hozzászólás