Majd/nem Versfelolvasó est a könyvtárban


Azt gondolnánk a borús felmérések szerint, hogy a fiatalokat nem érdekli az irodalom, örömmel jelentem, hogy tévedés, kialakult a mai magyar költészetnek egy olyan (hivatalosan még el nem ismert) ága, amelynek varázsa az élőszóban van, igazi közösségi élmény, ahol a versnek nem olvasói vannak, hanem közönsége, s ahol egy-egy alkotónak – legyen az ismert költő, zenész, de még inkább a szomszéd srác, ismerős, osztálytárs, egy fiú vagy lány a térről, utcából – igazi rajongótábora lehet.

Nömdök Dráhcir
Ne temesd régi álmaid!!
mind1:pubertás csiraként,
őszülő szálaid közt kuszán, fogatlanul,
fogamhat jó fogalmad.
Lényeg hogy éned legyen benne lényed…leleményed.
Önmagad tegyen róla,mert más helyedben nem tesz
ma mindenki csak elvesz.
Ma már mindenki csak 1 kaptafa:
ÉLVEZ de közben ELVESZ
Tisztelettel: 1 mássalhangzó

Fiatalok ragadnak tollat, mobilt, hogy megfogalmazzák gondolataikat, érzéseiket mindennapjaikról, magukról, környezetükről, politikáról, szerelemről, megazéletről…irodalmi szöveg, vers formájában, amit aztán előadnak, felolvasnak, vagy épp fejből mondanak nekünk, a hálás közönségnek, akik arra várunk, hogy ezekben a tömören megfogalmazott sorokban ráismerhessünk, rácsodálkozhassunk saját gondolatainkra, érzéseinkre, vagy épp elborzadjunk, megrökönyödjünk, sajnálkozzunk, elszomorodjunk, nevessünk.

Melykó Richárd
csak egyszer legyek
nem létező hazugságom terméke
csak egyszer legyek
őszinte szanatórium természetű önmagammal
csak egyszer legyek szorítva szeretve
csak egyszer legyek

Egy borongós novemberi estén, finom tea mellett, erre várva gyűltünk össze az egri Bródy Sándor Könyvtár Zenei és Idegen Nyelvi Gyűjteményében, hogy helybéli fiatal kortárs Majd/nem Slammerek Majd/nem versfelolvasó estjét élvezhessük (Mi az a slam poetry?), pontos kezdéssel. 🙂 Az egri és környéki versfelolvasók legtöbbje már a slam poetry szcénán is bizonyított, de ezt az estét egy megülős, nyugisabb versfelolvasásnak szánták.

Török Zoltán
ha valakitől bocsánat kellene kérnem,
az elsősorban magam vagyok,
nem is azért, mert magam vagyok
inkább azért, mert azóta nem vagyok önmagam,
vagy talán akkoriban nem voltam az.

Nömdök Dráhcir – az est motorja, kinek két nagy szenvedélye a fotózás és a slam poetry – mutatta be társait, kikről annyit tudtunk meg, hogy: Melykó Richárd az egyszemélyes Beatles, Lőrincz Gábor lidérckedik, Károly Kare’z Iván az Xplode zenekarban gitározik, Török Zoltán valami irodalmi tanulmányokat végzett, vagy végez 🙂

Károly Kare’z Iván
Várom a végtelen időt
Végtelen, szóval nem sajnálom
Csak keresek, kutatok, mi volt még az az egy
Csak betűtöredékek, mit gondolat helyett meglelek
Széttörném a rácsot, de csak hajlik…

Kényelmes fotelekben ülve kézből kézbe adták a mikrofont, hogy ki-ki füzetből, lapról, tabletről, okostelefonról megoszthassa Önmagát velünk. Izgalmas volt hallgatni soraikat, ahogy életre keltették gondolataikat, annyira különböző egyéniségek, minden körben más színt mutattak magukból, minden körben másért szerettük őket. Őszinteségük lenyűgöző. Bizonyította ezt a közönség tapsa, reagálása is.

Lőrincz Gábor
…halkan megjegyzem,
eszem ágában sincs,
hogy az idomárnak ez irodalom legyen,
csak etessetek,
egy fehér medve vagy,
egy fehér medve vagyok…

A kétórás felolvasást egy rövid cigiszünet bontotta két részre, a második részben hallhattuk meglepetésvendégként Eger női slam poetry bajnokát, Szegedi Fannit is, gondolatvilága igazán közel áll hozzám.

Szegedi Fanni
Én átlátszó vagyok, te szürke, ő meg fekete
Ha átlép rajtam, téged kap
Én nem vagyok küszöb
Én nem vagyok ajtó
Hogy mi vagyok?
A szemlélet
Világos, hogy félek.

Két érzés kavargott bennem, egyrészt imádott munkahelyem, a könyvtár a hagyományos, nyomtatott irodalom őrzőhelye, most pedig a szóbeli költészet helyszínévé vált (és szeretne maradni). Valamennyi felolvasó ismeri, tiszteli a nagy elődöket (Weöres Sándor, Kosztolányi Dezső, József Attila…), de ugyanúgy ajánlják: Závada Péter: Ahol megszakad, Simon Márton: Polaroidok, Pion István: Atlasz bírja könyveit (recommended by Dráhcir), tehát a nyomtatásban megjelent, újra és újra kölcsönözhető, olvasható műveket, míg ennek az estnek a varázsa pontosan az egyszeri, pillanatnyi, ITT és MOST hallgatom, reagálom élményben, hatásban rejlik. Letisztult a dolog: teljesen jól megfér egymás mellett a kettő 🙂

Köszönöm a versfelolvasónknak a hiteles gondolatokat, Törőnek (Part magazin) a közvetítést, támogatást és mézet, Magyar Balázsnak a fotózást, Baranyi Ádámnak a kamerázást, Birkás Lacinak a kamerát, vágást, utómunkálatokat, Tominak a hangosítást, Yzc Bének és Rudinak a megosztásokat és persze a közönségnek a megjelenést. Szívből remélem lesz folytatása ennek a lélekemelő estének. Decemberben 🙂

Magyar Balázs pazar fotói: itt.

8 hozzászólás

  1. Nekem a Ködmön Richárd tetszett a legjobban, jó előadó, elhittem minden szavát, tudott hatni. Gratulálok az egész csapatnak! 🙂

Hozzászólás