Minden idők 10 legjobb francia férfiénekese


Vases communicants/Közlekedőedények No. 11.

a francia Mediamus és a magyar Hangtárnok zenei könyvtári blogok közötti játék, ahol minden hónap első péntekén kiválasztunk egy bejegyzést a másik blogról és közreadjuk, tizenegyediknek minden idők legjobb férfi énekeseit vettük számba, a legjobb magyar férfi énekesek mellett most itt vannak a franciák:

1. Charles Trénet (1913-2001)

A francia sanzonénekes, dalszerző legismertebb dalai: Boum!, La Mer, Y’a d’la joie, Que reste-t-il de nos amours? Gyermekkorától kezdve érdeklődött a zene iránt. 1933-36 között a Charles and Johnny duettben lépett fel Johnny Hess svájci zongoristával. Tizennyolc lemezük jelent meg a Pathénál. Nemcsak énekes volt, hanem dalszövegíró és zeneszerző is; csak a saját számait énekelte. Le Fou chantant (az éneklő bolond) becenévvel illették grimaszokkal teli előadásmódja és vicces kalapja miatt. Számos film zenéjét is ő írta.

2. Jean Sablon (1906-1994)

Egyik legnépszerűbb francia énekes és színész volt, a francia Bing Crosbynak tartják. Olyan nevekkel dolgozott együtt és írt dalokat, mint Mireille, Mistinguett, Django Reinhardt, Stéphane Grappelli.

3. Léo Ferré (1916-1993)

Az egyik legnagyobb francia-monacói költő, énekes-dalszerző, muzsikus, aki központi helyet foglal el a francia dalok világában. Műveiben keveredik a szerelem, melankólia az erkölcsi anarchiával, líra a szlenggel, rímek a prózai monológokkal. Számos francia költő versét megzenésítette. Még egy francia anarchista rádiónál is dolgozott.

4. Boris Vian (1920-1959)

Francia író, költő, muzsikus. Vian a francia avantgárd művészet különös, kihívó alakja, rendkívül sokoldalú tehetség volt; jazz-muzsikusként, zeneszerzőként és festőként is ismert. Camus Combat című lapjának jazzrovatát vezette, munkatársa volt a Jazz Hot folyóiratnak, s Jazz News címmel maga is szerkesztett lapot. Muzsikált Miles Davissel is. Ötszáznál több dalt írt. Le Déserteur című pacifista dalával az algériai háború ellen tiltakozott, más lemezein a francia sanzon hagyományait folytatta, de ő írta az első francia rock-szövegeket is. A Philips, majd a Fontana hanglemezkiadó művészeti vezetője lett.

5. Georges Brassens (1921-1981)

Francia sanzonénekes, szövegíró és zeneszerző. A költői sanzon (=chanson à texte) egyik igen különleges egyénisége. Egyszerre volt előadó, szövegíró és zeneszerző. Az ő sanzonjaiban a szöveg és a dallam egyformán fontos. Nagy műgonddal komponált, különféle stílusrétegeket kevert ravaszul. Az 1960-70-es években értelmiségi körökben is népszerűek voltak populáris, konformista és nonkoformista sanzonjai. Brassens sanzonjai – mint ez a műfaj általában – minden francia embert, a legegyszerűbbeket is megszólította, a mindenki által átélt és átélhető történelmi és személyes eseményekről és érzelmekről szólt, mintegy nemzeti összetartó ereje volt. A legendás párizsi Bobino-ban, a francia sanzon valamikori fellegvárában Georges Brassens mindig telt ház előtt játszott, a rádióadások is erősen népszerűsítették dalait, lemezei nagy példányszámban keltek el. Brassens portréja is igen jellegzetes volt, plakátokon, albumokon, lemezborítókon is gyakran megjelenítették: erőteljes szemöldök, dús bajusz, dús rövid göndör haj, s szájában az elmaradhatatlan pipa.

6. Charles Aznavour (1924-)

Örmény származású francia sanzonénekes, zeneszerző és színész. Tanulmányait Párizsban végezte. 1933-tól táncosként, 1935-től pedig gyermekszínészként lépett színpadra. 1941-től a Jean Dasté Színtársulat tagja volt. 1942-től Pierre Roche társulatánál dolgozott. 1955-től a Moulin Rouge tagja. 1957–től kezdett filmezni. 1965–től a French-Music vezérigazgatója volt. 1995–től az UNESCO örményországi utazó nagykövete. A legendás francia sanzonénekesek egyik kiemelkedő egyénisége, francia nyelven kívül angolul, spanyolul, olaszul, valamint oroszul is előadott számos francia sanzont.

7. Gilbert Bécaud (1927-2001)

Francia sanzonénekes, színész, zeneszerző, “Monsieur 100000 volt” – ahogy hazájában emlegették. A második világháború után kezdett dalokat szerezni, amelyet egy trióval adott elő 1950-ig, ezután turnézongoristának állt, így találkozott Edith Piaffal. A sanzon nagyasszonya vette rá az éneklésre, s 1953-ban mindjárt két száma is nagy sikert ért el. Óriási ováció közepette mutatkozott be a párizsi Olympia színpadán, később 1966-ban ő avatta fel az újjáépített színházat és 1991-ben ott tartotta utolsó koncertjeit. A kamerák előtt is kipróbálta magát, filmen is érvényesült energikussága és magával ragadó ereje. 1961-ben született egyik legnagyobb slágere, az Et maintenant, amelyet a francia publikumon kívül az egész világ is megismerhetett – igaz, angol nyelven, What Now My Love címen. Legtöbben bizonyára az 1963-as év egyik legnagyobb slágeréről emlékeznek a nevére, ekkor énekelte el a Nathalie-t. A dal a hidegháború kellős közepén egy orosz lányról szólt, hatására jellemző, hogy az addig viszonylag ritka női nevet akkoriban egyre több kislány kapta. Bécaud dolgozott Neil Diamonddal is, Love on the Rocks című közös szerzeményük egy film betétdalaként hatalmas nemzetközi siker lett. Kevesen tudják, hogy Bécaud operát is írt, amelyet több, mint száz alkalommal játszottak Párizsban. Az énekes körbeturnézta Európát, fénykorában évente kétszázötvennél is több fellépést vállalt. A hetvenes évektől egyre több filmben kapott szerepet, 1974-ben a Francia Lovagrend tagja címmel tüntették ki. (forrás: STOP/MTI)

8. Serge Gainsbourg (1928-1991)

Francia költő, zeneszerző, énekes, színész, filmrendező. Az elátkozott költő és provokátor szerepét magára öltő művész egyike volt kora legtermékenyebb énekes-dalszerzőinek, aki minden zenei stílust kipróbált, de belekóstolt a filmkészítésbe és az irodalomba is. Számos film, videoklip, és több mint negyven filmzene szerzője.

9. Jacques Brel (1929-1978)

Belga származású, francia nyelvű legendás énekes-dalszerző. Sokak által költőként is tisztelt művész, aki minőséget és elbeszélő erőt adott dalszövegeinek. Angol nyelvi környezetben lefordított szövegű dalairól ismerik, a frankofón kultúrát kedvelő világban színészként és rendezőként is ismert.

10. Jean Ferrat (1930-2010)

Francia énekes és zeneszerző, akinek nevéhez számos világszerte ismert francia sanzon fűződik. Bársonyos, férfias, nem egyszer drámai hangja olyan számokat szólaltatott meg, mint a Que serais-je sans toi (Mi lennék én nélküled?), Aimer a perdre la raison (Őrülten szeretni) vagy a C’est beau la vie (Az élet szép). Az énekes az 1970-es évektől a dél-franciaországi Ardeche hegység egyik településén élt, ez a vidék ihlette a talán legnagyobb sikerének számító La Montagne (A hegy) című dalát. Ez meghatározta világfelfogását, egész életében elkötelezett művész volt, felemelte szavát a forradalmi eszmékért és a testvériségért. Ma France (Az én Franciaországom) című dalában Picasso és Éluard, Potemkin című sanzonjában a Patyomkin páncélos forradalmár matrózainak felkelése előtt tisztelgett (az utóbbi dalt 1965-ben kitiltották a televízióból), viszont Csehszlovákia 1968-as megszállása ellen Camarade (Elvtárs) című dalában tiltakozott. Jean Ferrat nagy tisztelője és barátja volt Louis Aragonnak; a francia irodalom nagy alakjának számos versét (köztük az Elza szemeit) ő zenésítette meg. Pályafutása során mintegy 200 sanzont írt és tolmácsolt, nem egyet közülük a műfaj legszebbjei között tartanak számon. (forrás: MTI)

Franciaországban a sanzont a 8. művészetnek nevezik, sőt, ez talán a legnépszerűbb az összes művészet közül. A műfaj eredete a középkorig nyúlik vissza, jelenlegi formája a 19. század végén a párizsi kabarékban született.

Híres és népszerű férfi énekesek, évtizedről évtizedre:

1900-as évek: Dranem, Mayol, Dickson, Polin

1910-es évek: Harry Fragson, Fernandel, Ouvrard

1920-as évek: Maurice Chevalier, Jean Lumière

1930-as évek: Charles Trénet, Jean Sablon, Tino Rossi,

1940-es évek: Léo Ferré, Charles Aznavour, Gilbert Bécaud, Henri Salvador, Yves Montand,

1950-es évek: Serge Gainsbourg, Georges Brassens, Jean Ferrat, Hugues Aufray, Guy Béart, Jacques Brel, Boby Lapointe, Boris Vian, Georges Moustaki, Pierre Perret,

1960-as évek: Johnny Hallyday, Claude Nougaro, Julien Clerc, Eddy Mitchell, Salvatore Adamo, Joe Dassin, Michel Delpech, Jacques Dutronc, Serge Lama, Michel Sardou, Nino Ferrer, Claude François, Michel Fugain, Enrico Macias, Michel Polnareff, Serge Reggiani,

1970-es évek: Daniel Balavoine, Alain Bashung, Michel Berger, Francis Cabrel, Charlélie Couture, Jacques Higelin, Michel Jonasz,Bernard Lavilliers, Maxime Le Forestier, Gérard Manset,  Renaud, Alain Souchon, Hubert-Félix Thiéfaine , Arno, François Béranger, Yves Duteil, William Sheller

1980-as évek: Art Mengo, Patrick Bruel, Etienne Daho, Daniel Darc, Stephan Eicher, Nilda Fernandez, Jean-Jacques Goldman, Marc Lavoine, Allain Leprest, Jean-Louis Murat, Florent Pagny

1990-es évek : Arthur H, Julien Baer, Mathieu Boogaert, Calogero, Dominique A, Thomas Fersen, Jehan, Katerine, Eric Lareine, M [Mathieu Chedid], Miossec, Pascal Obispo

2000- : Benjamin Biolay, Thomas Dutronc,Sanseverino, Vincent Delerm , Alexis HK, Gérald Genty, Raphael, Cali, Yves Jamait, Renan Luce, Bénabar

2 hozzászólás

Hozzászólás