Clair de Lune


Claude Achille Debussy (1862-1918) francia impresszionista zeneszerző születésnapja van ma, ezért választottam ezt a művet megvizsgálni feldolgozások tekintetében. 1890-ben komponálta, de a végső simításokat 1905-ben végezte négytételes Suite bergamasque (1890-1905) című zongoraművén, a Bergamói szvit elnevezés nem Bergamo városára, hanem a bergamói eredetű ún. bergamasca táncra utal áttételesen (Paul Verlaine Gáláns ünnepek című kötetének Masques et bergamasques-jára). Prelúdiumból, két tánctételből: Menüett és Passepied, valamint a harmadik, legismertebb és legtöbbet feldolgozott Clair de Lune, azaz Holdfény című tételekből áll. A tétel címét Paul Verlaine azonos című költeményéből kölcsönözte:


Holdfény

Különös táj a lelked: nagy csapat
álarcos vendég jár táncolva benne;
lantot vernek, de köntösük alatt
a bolond szív mintha szomoru lenne.

Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll:
életművészet! Ámor győztes üdve!
De nem hiszik, amit a száj dalol,
s a holdfény beleragyog énekükbe,

a szép s bús holdfény, csöndes zuhatag,
melyben álom száll a madárra halkan,
s vadul felsírnak a szökőkutak,
a nagy karcsú szökőkutak a parkban.
(fordította: Szabó Lőrinc)

Nosztalgikus, édes-bús hangulat árad a zenéből, ringat, lenyűgöz, akárcsak a hold. A rengeteg előadó közül a magyar Érdi Tamás zongoraművész lélekemelő előadását választottam:

A nevekre kattintva meghallgathatjátok Victor Borge változatát, hegedűn David Ojsztrahr szenzációs előadásában, vagy zenekarra Leopold Stokowski vezényletével (The Philadelphia Orchestra), egyébként ez a Disney-féle Fantázia egyik törölt jelenete. A Philharmonic Guitar Quartet gitárra, szólógitárra James Edwards-tól, az elektronikus zene kedvelőinek thereminen előadott változata pedig Randy George-tól. Sok filmben felhangzik, nem csodálkozik senki ugye, hogy az Alkonyat (Twilight) című vámpíros filmben is felhasználták vagy épp az Tripla vagy semmi (Ocean’s Eleven) film végén a szökőkutas, jólvégzett munka öröme jelenetben, Krumplirózsa (Frankie and Johnny), Hét év Tibetben (Seven Years in Tibet), Vágy és vezeklés (Atonement), A tűzben edzett férfi (Man On Fire), az 1967-es Bond-filmben a Casino Royale-ban, vagy épp a Játsz/ma (The Game) című filmekben.

Isao Tomita japán elektronikus zeneszerző, előadó Debussy műveit dolgozta fel Moog szintetizátorra az 1974-es Snowflakes Are Dancing című albumán, köztük a Holdfényt is:

A Styx progresszív rockzenekar Crystal Ball című albuma utolsó számának, a Ballerinának intrója is a Holdfény, megihlette a Naria crossover együttest, az Exotika irányzat atyjait Martin Denny zongoristát, kinek Paradise Moods albumán szerepel, Les Baxter zeneszerzőt Moog rock albumán, Seija Simola finn énekesnő Kuutamo címmel énekli. Befejezésül hallgassuk meg a Jacques Loussier Trio Plays Debussy című albumáról:

Kotta, kotta, mp3.

1 Comment

Hozzászólás