Ballada a hajdan való idők szépasszonyairól


Vases communicants/Közlekedőedények No. 4.

a francia Mediamus és a magyar Hangtárnok zenei könyvtári blogok közötti játék, ahol minden hónap első péntekén kiválasztunk egy bejegyzést a másik blogról és közreadjuk, negyedik forrásmű Nicolas Blondeau írása: Ballade des Dames du temps jadis (Mediamus). A magyar fordítások sokasága miatt némi pluszt is írok az eredeti cikkhez.

Egy rossz fiút választottam, aki szülinapos is, hiszen François Villon valószínűleg 1431. április 8-án látta meg a napvilágot Párizsban, eléggé zűrzavaros időszakban, a középkor végén, a reneszánsz kezdetén. A Nagy Testamentum (1461) része a Ballade des Dames du Temps jadis című költeménye, amelyet magyarra több költőnk is lefordított különböző címeken. Vas István érzelmi árnyalatokat követő fordítása ritmikájában is híven követi az eredetit Ballada a hajdani hölgyekről címmel, József Attila Ballada a hajdani idők dámáiról ír, Szabó Lőrinc érdesebb, a nyers, zabolátlan erőket híven tükröző fordításában: Ballada tűnt idők asszonyairól, Faludy György simán átkölti, sőt egy erotikus versszakot is hozzátesz a Ballada a múlt idők dámáiról címmel, én Kosztolányi Dezső: Ballada a hajdan való idők szépasszonyairól fordítását választottam, mert a vers hangulatát nagyon jól érzékelteti. A ballada témája ismert asszonyok felsorolásán keresztül az elmúlás, a halál, a szépség mulandósága.

Georges Brassens (1921-1981) francia sanzonénekes, szövegíró és zeneszerző nagy híve volt Villonnak, eme költeményét így zenésítette meg:

Íme tehát Kosztolányi Dezső fordítása:

Mondd, hol van és melyik országban él
Flóra, a híres római csuda?
S Archippa hol, ki szebb mindenkinél.
Hol van Thaisz kis unokahuga?
Hol van Ekho, a zengő és dicső,
Kit hallgatott a csermely, esti tó,
Mert még különb nem élt itt földi nő?…
Hová lett a tavalyi hó?

Heloise, a tudós apáca hol,
Kiért Abelár életet cserélt,
S aztán csupán szerelméért lakol,
Klastromba buj, csuhába, mint herélt?
Hol a királyné most, ki Buridánt
Egy durva zsákba rakta a folyás iránt…?
Hová lett a tavalyi hó?

Hol Blanka királyné, e liliom,
Ki énekelt – dalolt – mint egy szirén,
Nagylábu Berta és még millión.
Beatrix Mayne úrnője és Irén.
Johanna hol, kit angol hitszegők
Égettek el, hol az angyali-jó:
Boldogságos Szűz, jaj, hol vannak ők…?
Hová lett a tavalyi hó?

AJÁNLÁS

Herceg, ne kérdezd sem most, sem utóbb,
Hol vannak ők, nem kell itt semmi szó,
Hisz ez utolsó sorból megtudod:
Hová lett a tavalyi hó!

S hogy kik is ezek a szépasszonyok?

Flora (Flóra): a római mitológiában a virágok és a tavasz istennője, de élt egy Flóra nevű római kurtizán is
Archipiades (Archippa): egyrészt a görög Alkibiadész nőneművé torzított névalakja, másrészt őt tartották Athén legszebb nőjének, aki ennek tudatában a legdrágább szerető volt, Szophoklészé is egy időben. Csak híres, sikeres, magas méltóságú vagy nagyon gazdag férfival volt hajlandó ágyba térni, részesítve a sikeres hírességet a legnagyobb gyönyörökben.
Thaïs (Thaisz): híres görög hetéra
Echo (Ekho): a visszhang nimfája a görög mitológiában, az egyik legenda szerint Ekho segített Zeusznak, hogy Héra figyelmét elvonja csacsogásával a főisten szerelmi dolgairól. Ám az istenek királynéja rájött a cselre, és büntetésből Ekhót azzal sújtotta, hogy örökké mások mondatait ismételgesse, és még azt se tudja egészen kimondani, csak mindig a végét ismételje el. Az elátkozott nimfa ezután beleszeretett a hiú Nárciszba. Azonban Nárcisz olyannyira bele volt habarodva saját magába, hogy nem is vett tudomást Ekhóról. Nárcisz egyszer leült egy tó partjára, és tükörképét nézte addig, amíg meg nem halt. A visszhang nimfája, pedig csak bámulhatta a hiú istent, és fájdalmában felemésztődött, így csak a hangja maradt meg.
Héloïse: Héloïse d’Argenteuil (1101?-1164) Abélard tanítványa és szerelme volt. Abélard titokban vette feleségül Fulbert kanonok unokahúgát, és egy fiuk is született. Azonban, hogy megnyugtassák a háborgó apát, Héloïse Abélard ösztönzésére hamarosan zárdába vonult Argenteuilben. Mivel Fulbert attól félt, hogy Abélard továbbra is el akarja csábítani, a lány nagybátyjával együtt erőszakosan megfosztották Abélard-t a férfiasságától. Ekkor Abélard felvételét kérte a párizsi St. Denis bencés apátságba. Abélard és Héloïse levelezését a világirodalom gyöngyszemei között tartják számon.
Burgundiai Margit francia királynő paráznaságáról volt híres, sok szeretőjét, mint pl. Buridan filozófust (a Buridan szamara példa közismert) zsákba varrva a Szajnába dobták
Blanche (Blanka) királynő: Szent Lajos király lánya lehet, akit a szirénekhez hasonlít,  akik ugyebár megbabonázzák s elpusztítják az áldozataikat
Nagylábú Berta: a Roland-ének egyik hősnője, Nagy Károly császár anyja
Beatrice: valószínűleg Dante örök szerelme, akit többek között az Isteni színjátékban örökít meg
Alisz: valószínűleg II. (Hebegő) Lajos második felesége és III. (Együgyű) Károly anyja
Mayne urnője (Haremburgis): Ermengarde maine-i grófnő, Fulko jeruzsálemi király felesége
Johanna: Jeanne d’Arc (1412-1431), az „orléans-i szűz”, francia nemzeti hős, akit az angolok 19 éves korában máglyán megégettek.

Befejezésül a szállóigévé vált ismétlődő sorról, melyet Kosztolányi Dezső: Kis nyelvtan című írásában így magyaráz:

” A hó tárgyraggal mindig: havat. Csak egyszer nem. Akkor, amikor Villon balladájának híres, szállóigévé lett sorát idézzük: “Hová lett a tavalyi hó?” Ki látta a tavalyi hót? Nem a tavalyi havat. A tavalyi havat elsöpörjük, a tavalyi hót megsiratjuk.'”

(forrás: Száz nagyon fontos vers. – Bp : Lord, 1995)

A Mediamus-on a negyedik Közlekedőedény tartalma Tibusz 60: Bon anniversaire Tibor Tátrai ! vases communicants #2.4

2 hozzászólás

  1. Egy kis Kaláka:

    Délután majd újra megnézem dvd-n Hobo Villon estjét, Az akasztottak balladáját, nagyon szeretem 🙂

Hozzászólás