Tegnap Egerben járt Kabai Zoltán költő


Helló főnök!

Tegnap Egerben járt Kabai Zoltán költő.

A költő hátizsákja

Stábunk (a közvetítő-kocsival és két kameraállással) a forgatókönyv szerint elbújt az egri vasútállomáson, de a Miskolci Célpont Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda fiatal költők pályáját egyengető poétája az újságírókat megkerülve az oldalsó kijáraton faképnél hagyta a várakozó tömeget és a pályaudvari transzfert biztosító Mercedes Benz mellett virágcsokorral feszítő hostess-lányokat. (A kortárs irodalmi tanszék professzora így csak az ünneplők számára olvasta fel az erre az alkalomra írt szózatot).

A költő dobott pár puszit a sikítozó irodalom szakos lányoknak és mindenki megdöbbenésére bevágódott egy 12 éves fehér Opel Astra személygépkocsiba és elhajtott. Valami nő vezette. (Én követtem őket).

Először a Városháza felé mentek, aztán egy 5 csillagos hotelnél kezdtem indexelni mögöttük, de ez is csak egy csel volt, végül a város szélén egy 4. emeleti panellakásba mentek fel (lift persze coki, így az 5 kilós teleobjektívvel loholtam utánuk).

Fél órát guggoltam a lépcsőfordulóban a pálma mögött, de csak valami büdös kölyök fingott egyet az orrom alá, aki ott bütykölte a gördeszkáját.

17.00 Kijöttek! Nem cseréltek kocsit, így végig a sarkukban maradhattam a Zenei Könyvtárig.

17.30-19.00 A program lement simán.

Kabai Zoltán, a költő

Egy idősebb hölgy a szabad vers/modern vers/avantgárd vers vs. klasszikus rímelő vers témakörben megpróbálta megingatni, egy ifjú hölgyről ugyanitt kiderült, hogy falujában titokban verseket dobál be az ottaniak postaládájába + egy srác a végén megvárta K. Z.-t. (Mielőtt a testőrök akcióba léptek volna, kiderült, hogy csak verseket írogat, vagy a barátnője teszi azt).

Egerből is lenyúlja a tehetségeket

A 7. fotó után egy izomszagú nekem is szólt, hogy a fotózásnak vége, addig tegyem el a gépet, amíg van mivel.

Nem ellenkeztem.

Megpróbáltam a Zenei Könyvtár vezetőnőjétől (Valami Zsoldos, vagy hogy híjják) infót szerezni, de két-három mondatnál nem futotta többre neki sem.

valami nő, a költő, valami zsoldos

Ezek szerint:

Mondják azé’ van itt, hogy kiadót keressen a 3. verseskötetéhez. Mások szerint tehetségeket kutat, mer’ má’ Miskolcon nincs elég. Azt egy másik paparazzi is megörökítette, hogy éppen horogra akadt egy ifjú versfaragó (vagy annak csak a barátnője írogat?). Majd elválik. Egyelőre Célpont.

Ha lesz valami, jelentkezem főnök!

Üdvözlettel:

200adik Lajos
(magyarul: luis200th)

20 hozzászólás

  1. ÉN MEG PONT ILYENKOR HIÁNYZOK…
    (Trinity, én is ismertem 1-et!!!!)
    A képek közül az első, ami leginkább megragadta a fantáziám.

  2. kicsit nagyképű lettem, hogy személyesen ismerek egy kortárs költőt 🙂
    (bitang, te kit ismersz?)

  3. Nyolcadik olvasat. Még mindig röhögök. Egyébként tizenketten voltunk a Hangtárban (beleértve a Költőt is). A látásommal évről-évre több baj van, a Mercit sem láttam a vasútállomáson, a tömeg meg bizonyára a túloldalon várakozott. (Fehér botom nincs, csak egy fehér Opelem). Komolyra fordítva: istenien éreztem magam, végre kizökkentettek a pedagógiai mókuskerékből (ajánlanám a kollégáknak is). Érzelmileg is megérintett.
    Köszönöm “Valami költő”! Köszönöm “Valami zsoldos”! Köszönöm 200adik Lajos!

    Valami nő

  4. Köszönöm a tudósítást, a vendéglátást, a pálinkát, a helyet, a fuvart. Igaz én nem egészen így emlékszem a történtekre. Te 200adik, milyen pálinka volt ez? 🙂

    Zoli

  5. Jó, elismerem, kicsit túloztam. Mindenkitől elnézést kérek. De azért jó lenne, ha így fogadnának egy kortárs költőt manapság…

    Más: Stümmöt én is ismertem. Volt nálam költő-olvasó találkozón nyolcvanvalahányban a Malomárok utcai 49 négyzetméteres kéglimben. Úgy nevettünk, hogy a lányok majdnem bepisiltek a kanapén. Csaba barátomnak először az írógépét mutatta be, azután a szüleit. Pár év múlva meg tényleg felejthetetlen lett… és mit meg nem adnék ma egy Stümm-estért! Na, mit?!

    Váltó: Egerben élek és jó itt. Miskolcon dolgozom, ahol nem szeretnék élni, de próbálok fogást találni a Városon. Egyelőre csak kiáltok rá.

    Váltó: Kabait két éve a 24órás egri felolvasáson (vörösbor – zsírosdeszka-energiaital hegyek) hallottam meg igazán. Na, az becsületes volt! Van sztorija egy szakadt öregről, aki odatelepedett mellé valami kanálcsörgető-gyorsetetőben. Azon nyerítettünk. Még hazafelé éjjel egykor is. Minden városinak felírnám antidepresszánsnak.

    Az estéről:

    Tök jó, hogy abban a csaknem teljesen le- és felbetonozott, továbbá lehajtott-fejű városban fiatal költőket pátyolgat . 20 db szürke tízemeletes ház árnyékéban egy földszinti lyukban. (Jó, elismerem, van egy bezárt kocka-alakú cukrászda is vagy mi a bánat a környéken, meg valami bolt tán).
    Tegnap megint megnéztem a helyet. A hatodik-hetedikről üvöltöttek le Mátyásnak a földszinti krimóba, hogy ha sört vesz, nézze meg a körömkefét is. És meghallotta. Odabenn. A Vörösmarty autóricsaja, meg a nyerőgép kattogása mellett.

    Azt hittem tojnak a mai fiatalok a lírára, mert semmi X- faktor , meg piercing, meg csípőtetkó nincs benne (de legalább személyes műfaj). Páros rím hiányában pedig fogyaszthatatlan is ugyebár. Pedig nem, van aki műveli. Olvasott fel Tőlük. Az is jó volt. Meg a könyvek, amiket hozott, azok is.

    Az egész jó volt. (Két fallal dolgozik odébb Miskolcon, majd átmegyek és megmondom Neki. Holnap átmegyek, tényleg.)

  6. valami nő, te ott voltál azon a Stümm-estén? Nagyon irigylem.
    200adik Lajos, Zoli, lehetne valami bővebbet arról a kanálcsörgetős-gyorsetetősbéli szakadt öregről? 🙂

  7. Ott ám!!! És azon szerencsések közé tartoztam, akik közel ültek az ajtóhoz, így szükség esetén azonnal “léphettem”, amikor a rekeszizmom már nem nagyon bírta…… Nem kinevettük, imádtunk VELE nevetni!!! És FELEJTHETETLEN volt!
    Én is ott voltam Csabával náluk, amikor a lakásba belépve először egy függöny-féleséget húzott félre, hogy megmutassa az “írógépét”. Hosszú percekig mesélt róla, majd miután az édesanyja már jó ideje toporgott a hátunk mögött, végre Őt is bemutatta. Sajnálom, hogy ilyen kevés jutott csak Belőle…

  8. Trinity!

    Nem szoktam ilyet csinálni, de délután feldobom ide a szöveget.
    Persze, mondják, a hangomon az igazi. 🙂

  9. Ja, a szerb pia! Pelinkovac! Azt ittunk. Örültem a szerencsének. Merci schön! (Ahogy az angolok mondják).

  10. Látod, onnani hiányom sem tüntetett el innen?

    Életút

    Reggel pelenka.
    Délben pálinka. Este
    esel pánikba.

    Távoli hő üdvözlettel
    KI

  11. Hahaha!

    A fönti üzenet után magábaroskadt a tűzrókám (firefox).
    Aztán életre galvanizáltam.
    Viva galvanizmus! Long live vulvapinizmus!

  12. A költő verse:

    Ebédidő tizenkettő harmincig

    Várnom kell.
    Legalább kávéautomata van,
    ebédre, s egy cigarettára idő.

    Előveszem a szendvicsemet,
    a padon falatozom.
    Az idős úr negyedkor érkezik,
    már a váróba lépése után tudom,
    mondanivalója lesz.

    „Na, jól itt vagyunk”
    utal az ebédidőre,
    de én előbb úgy értem:
    „jó étvágyat!”

    Aztán szóba kerül
    a gerincén keresztül lecsapolt
    agyvíz, amely – azt mondja –
    véres volt.
    Már biztosan tudom,
    hogy nem jó étvágyat kívánt.

    Dacolva a körülményekkel,
    előveszem a második
    szendvicsem is. Ekkor
    elérkezünk az üszkös lábához.
    Mi jöhet még?

    Az utolsó falatnál megmutatja.

  13. Ez az, ez az! Bár legjobb ha a költő maga nyomja. Tényleg. Vonat- és autóbuszjegyek hátoldalán is akarok verseket látni. Minden nap másikat. Petőfi is jöhet, meg a kortársak is. Akkor majd nem hagy el a közérzetem.

  14. Zoli köszi! A szádból is akarom hallani!
    Lajos, ez fantasztikus ötlet, hogy ez nem jutott eszébe még az illetékeseknek, csak egy szponzor kellene, nem? Viszont valahol a neten már láttam Shakespeare-t nyomtatva WC-papírra 🙂

  15. én láttam olyat, hogy metrókocsiban vers van kirakva – és tök jó ötlet az is. (nem grafiti, rendesen, hivatalosan, mint más feliratok is ki vannak rakva – aztán ezeket néha cserélik.)

Hozzászólás