Fekete bárányok


Az egri Eszterházy Károly Főiskola HÖK Leányka úti Hallgatói Klubjának új vezetője, Gulyás Péter (kommunikáció és médiatudomány szakos hallgató) egy előadássorozatot tervez a klubban heti, kétheti rendszerességgel, ahol könnyűzenei témában (a 60-as évektől napjainkig, ismert előadók, műfajok stb.) előadásokat, vetítéseket nézhetnének, zenét hallgatnának az érdeklődő fiatalok. A Bródy Sándor Könyvtár Zenei gyűjteményét kereste meg s együttműködésünk lépéseként elvállaltuk az első előadást.

Nem jöttek el túl sokan, kb. 20 érdeklődő hallgatta, nézte az előadást, de mindenkinek tetszett, remélem híre megy s a következő előadásokra többen jönnek (Bóta Dianna fotói az előadásról: itt).
A témánk a Fekete bárányok fesztivál köré épült. Prezentációba ágyazott archív fotókkal, videórészletekkel illusztráltuk mondanivalónkat. Azért ezt választottam, mert ez volt a magyar rock fénykora, amikor még – Lóri szavaival – “emberek játszottak embereknek élőben“, igazi hangszereken.

A Fekete Bárányok koncertet 1980. augusztus 23-án rendezték az óbudai Hajógyári szigeten, amelyen a korszak legjobb, a hatalom által nem támogatott, “kitaszított”, úgymond “fekete bárány” zenekarai: a Beatrice, a Hobo Blues Band és a P.Mobil lépett fel.

Óriási népszerűsége volt ezeknek a zenekaroknak, rengeteget koncerteztek vidéken is, viszont nem készíthettek nagylemezt. A Fekete Bárányok koncert azért is vált legendássá, mert a Beatrice, a HBB és a P. Mobil csak kétszer játszott egyszerre egy napon, egy színpadon: a Fekete Bárány fesztiválon és a három nappal később Körmenden. 25 000 ember nézte őket, annak ellenére, hogy semmi hírverést nem kapott (a korszakra egyébként is jellemző a szájpropaganda, nem igazán hirdették a koncerteket, a rajongók mégis ott voltak mindenhol).
A Fekete Bárányokon kívül Nagy Feró közbenjárására fellépett még a szentendrei művészekből álló Bizottság is.
Kolléganőm, Orsó Éva a korszak jellegzetességeiről beszélt: a 70-es és 80-as évek a nagyvilágban és Magyarországon, ahogy mi láttuk (mi még voltunk úttörők, KISZ tagok, voltunk építőtáborban, a TV-ben 2 csatornát néztünk + hétfőn adás szünet volt…, a Magyar Ifjúságot, Ifjúsági Magazint olvastuk, a TV-ben a Pulzust, Egymillió fontos hangjegyet néztük), a 70-es és 80-as évek magyar zenéjéről, valamint a fesztiválon fellépő előzenekarról, a Bizottságról.

Ez volt a szentendrei Vajda Lajos stúdió képzőművészeiből 1979 tavaszán alakult Bizottság első nagy koncertje. Eleinte kiállításokon léptek fel, és a szentendrei ifjúsági klub pincéjében voltak „nyilvános” próbáik. Indultak a Karthago tehetségkutató versenyén, bár rögtön kiestek, de felfigyeltek rájuk, többek között Nagy Feró is, aki a Beatrice előzenekaraként hívta meg őket a Fekete bárányok fesztiválra (Videó). A más zenéhez szöveghez szokott közönség nem fogadta nagy lelkesedéssel a zenekart a koncerten.
Egy évvel később már pozitív kritika is megjelenik róluk: „Van benne valami tipikusan magyar, valami tipikusan közéleti gúny, humor, dráma, jókedv, irónia és blaszfémia.
Magukat szabadidő zenekarnak nevezik. A “legjobban zenélő képzőművészek és a legjobban rajzoló zenészek“…
A szakirodalom többféle jelzővel illeti: újhullámos, underground, punk, art-punk. Az első magyar alternatív zenei albumnak tekintett lemezük 1983-ban jelenik meg “Kalandra fel” címmel – az új kulturális időszak szimbóluma. A Központi Bizottságra való tekintettel nevüket A.E. Bizottság (Albert Einstein) néven jelentetik meg.
Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Vásárlók!
Önök az A.E.Bizottság lemezt tartják kezükben, melyet figyelembe vehetnek most. Ez a zenekar az élet rögös útján ezzel lepi meg Önöket érte.
A szépség tajtékos hullámai fognak végigsöpörni azon hallgatókon, Kik merészelnek belekezdeni a Kezdetbe.
Az ember gyakran sikítani szeret, és egyeseknek rohamaik vannak.
Be kell látnunk tehát, nem lehetünk örökké mindenkivel együtt. A mélység visszavág, az ember csókokról ámbrándol, de nincs ereje élni mindig, minden hagyomány puszta. Itt kérem érzések vannak. A lényeg független. Kalandra Fel!

Szerepelnek Bódy Gábor A kutya éji dala című filmjében, majd 1984-ben a Jégkrémbalett című film és hasonló című filmzenéje is megjelenik nagylemezen. 1985-ben nyugat-európai turnéjuk után az együttes feloszlott, nem akartak önagyonülésező Bizottsággá válni. Helyi adalék, hogy Wahorn András a közelben, Mezőszemerén lakik.

BEATRICE
A legfeketébb fekete bárány története visszanyúlik 1969-ig. Ekkor alakul meg Csuka Mónika vezetésével az első magyar beategyüttes, a Beatrice. A lányok gyakran cserélődtek, még Szűcs Judith is billentyűzött itt egy darabig, s a közönség imádta a miniszoknyás lányok látványát.
A változást Nagy Feró megjelenése hozta, aki feleségül véve Csuka Mónikát, a zenekar tagja is lett, a lányok a Mikrolied, majd Vadmacskák női zenekarokba kerültek át, míg a Beatrice a diszkóvonalat követte, s a Tessék választani! fesztivált is megnyerték a „Gyere kislány, gyere …”  c. számmal, sőt az NDK-ba is eljutottak. 1978-ban oszlik fel ez a formáció s ugyanebben az évben megalakul az Ős-Beatrice: Nagy Feró – ének, Lugosi László – gitár, Miklóska Lajos – basszusgitár, Gidófalvy Attila – billentyűs hangszerek, Donászy Tibor – dob, ütőhangszerek). Az első saját számokat Miklóska Lajos hozta: Motorizált nemzedék, Jerikó, Viszlát, Kifakult sztár, Térden állva, Csodálatos emberi ész…Kezdetben néhány ember előtt játszottak az Ifiparkban. Feró szavait használva: “Egyszer aztán bejött négy szakadt gyerek, leültek az első sorba és tök unottan néztek bennünket. Szám közben odahajoltam Lajoshoz és mondtam neki: Te, ezekből jönnek még ötszázan meg ötezren és akkor leszünk nagyok. Ezek a szakadtak jönnek majd hozzánk, a mi zenénk nekik szól. Ez volt az indulás. Jó volt a banda. Bőrcuccokban játszottunk, ami akkor még nem volt divat.” Úgy tudom Feró ebben az időben saját maga varrta bőrnadrágjait. S hogy kiáltották ki őket punkoknak? “Július elején aztán az egyik buli alkalmával a 168 órától kijött egy riporter, hogy interjút akar. Na végre, itt vannak – mondtam magamban – ezt akartuk, hát csak jöjjenek! Mi akkor a punkról nem beszéltünk, nem is érdekelt bennünket. A riporter viszont mondja, hogy Ti punkok vagytok. Nafene! Nem tudtam, miről beszél. Nyilatkoztam neki egy kedveset és ezzel elintézettnek vettem a dolgot. De mint később kiderült, ez a nyilatkozat nem hangzott el, helyette viszont kommentálták a koncertet és megkaptuk a bélyeget. Punkok vagyunk.
Apránként botránybandává váltak, szálkává a hatalom szemében, akik rossz hírüket még inkább gerjesztették, csirkedarálással is megvádolták őket: “Erdős Péter találta ki. Volt némi alapja, csak nem mi csináltuk. CPg koncerten tépett szét a közönség egy csirkét, meg egyszer a Fiatal Művészek Klubjában, népszerűbb nevén a FIKÁ-ban, volt egy performance, ahol bontott csirkéket állítottak ki. Hogy daráltak-e vagy nem, azt nem tudom, de az biztos, hogy mi a környékén se voltunk a helynek. Viszont mi voltunk az egyes számú közellenség, és ha bármi történt ebben a városban, minket vettek elő. „Kell-e nekünk Beatrice?”- címen ment egy vita műsor a tv-ben. Erdős Péter és egy újságíró beszélgetett. Természetesen mi nem voltunk jelen. „Az ilyen zenekahvok olyat is megcsinálnak – mondta Erdős doktor – hogy élő kiscsihvkét a darálóba belehvakják, és képzelje el a kedves néző, hogy ott fröcsög a véth a fehéhv ingen…” Nem mondta azt konkrétan, hogy mi voltunk, de abban a szövegkörnyezetben úgy hatott, hogy igen.
Feró útlevelét bevonták, a Fekete Bárányok koncerten ragasztották rá a Nemzet Csótánya címkét is, pedig pontosan ellenkezőleg, pólóján a “nem nemzet csótánya” felirat szerepelt (Videó).
A korszak jellegzetes csöves öltözéke a szakadt farmer, a bőrnadrág, a bőrdzseki s a baboskendő: „Volt akkoriban egy nagy szerelmem, aki gyakorlatilag leutálta a nyakamból a lila kendőt, amit a fekete bőr cuccaimhoz hordtam. Helyette hozott egyszer egy babos kendőt, és azt mondta, hogy vegyem fel inkább ezt. Én pedig abban a pillanatban tudtam, hogy ez egy eszméletlen jó dolog, mert ez egy munkavédelmi ruhadarab, amit a szövőnők hordtak munka közben. A filozófia, mely szerint vörös az ország, és ha eltünnek a fehér foltok, a rajongók, meg mi, akkor az egész vörös lesz, csupán később jött. Ekkor csak azt tudtam, hogy ez kurva jó, mert ennek van valamilyen munkásosztály jellege. Az egész egy politikai fintor, hogy egy olyan ruhadarabot hordasz, ami a szocializmusnak egyfajta jelképe.

A Beatrice-t Feró másodjára 1981-ben oszlatja fel, amikor is a Fekete bárányok koncert után egy évre a zenész szakszervezet megsegítésére rendezett Szuperkoncerten nem léphettek fel.

HOBO BLUES BAND

Földes László (Hobo) bár első zenekarával, a Lepkék és Virágokkal négy koncertet adott, jellemzőbb rá az irodalmi tevékenység, novellákat, interjúkat, dalszövegeket írt. Pálmai Zoltán (az egyetlen aki mind a három fekete bárány zenekarnak tagja volt egy darabig) ajánlja be a P. Mobilba – 3 számot énekel velük magyarul: Mannish Boy, Tumbling Dice, Jumping Jack Flash. Abban az időben a P. Mobil előzenekara az Ikarus volt, Lóri ajánlja, hogy alapítson velük zenekart.
A Hobo Blues Band 1978. április 15-én alakult meg az Ikarus tagjaiból egy Lajos utcai kocsmában: Szakács László (dob), Gecse János (basszusgitár), Kőrös József (gitár), Földes László (Hobo) (ének). Hobo hobbizenekarként gondolta, az első koncertjüket nyáron a Lőrinci Ifjúsági Parkban tartották. A név Hobo nevéből ered, Szomjas György filmrendező javasolta a Hobo Blues nevet, ami inkább számcímnek hatott, így inkább a Hobo Blues Band mellett döntöttek.
Novemberben lépett az együttesbe Póka Egon (basszusgitár), aki már profinak számított, hiszen játszott többek között a Taurusban, Olympiában s jelentős vendéglátós tapasztalatokat is szerzett. Az ő javaslatára kerültek a zenekarba professzionálisnak számító muzsikusok s ez az első ismertebb felállás: Hobo és Póka Egon mellett Döme Dezső (dob), Szénich János (gitár), Kőrös József (gitár).
A Póka-Földes szerzőpáros remek dalokat szerzett: mindig a szöveg készült el elsőre s erre készítette Egon a zenéket: Otello-blues, Gazember, Rolling Stones-blues
Jöttek a versek: Gingsberg: Leples bitang, Halálapa blues, József Attila: A hetedik. Hobo 4 évig dolgozott a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban, ahonnan dalai hatására lopkodták a József Attila köteteket. 1979 nyaráig vendégként lépett fel velük Deák Bill Gyula, mivel nem tartotta a hatalom színpadképesnek, akkor vált állandó taggá, mikor a svájci Krokus és az Omega előzenekaraként léptek fel, s az Omega ragaszkodott a HBB fellépéséhez. 1980-ban jelent meg az első kislemez, később már az első albumot is kiadták, Középeurópai Hobo Blues címmel. A HBB tagjai az 1981-ben bemutatott, Szomjas György által rendezett Kopaszkutya című életrajzi elemekkel tarkított filmben főszerepet játszottak (Videó). A lemezt betiltották, a filmet viszont nem. Mindkét lemezt Póka Egon játszotta föl. Szénich János távozott a zenekarból s a harmadik lemezen (Oly sokáig voltunk lenn) már Tátrai Tibor gitározott. Felléptek a Fekete bárányok koncerten, egy évre rá a Szuperkoncerten, később a Sziget Fesztiválokon is.

P.MOBIL – A MUNKÁSOK, A PARASZTOK ÉS AZ ÉRTELMISÉGIEK KEDVENC ZENEKARA!

Schuster Lóránt – aki megtestesíti a P. Mobil szellemiségét – 1968-ban csatlakozott öccse, Schuster Ervin (csörgődob) iskolai zenekarához, a HAUS BYRDS-höz, amiben még a Szakács testvérek (Gábor – énekes, László – dobos), Sándor József (basszusgitár) és Pótz Nagy Ágoston (gitár) zenélt.
Egy ifiparkbeli koncerten Lóri már így konferált: “Ladies and Gentlemen, a színpadon a Gesarol” – „a rovarhalál zenészei” (a DDT nevű rovarirtószer elnevezése a Gesarol) már nevükkel is kisebbfajta botrányt kavartak. 1973 áprilisában rövid közlemény tudatta az Esti Hírlapban, hogy a Gesarol együttes a jövőben P. Mobil (Perpetuum Mobile) néven lép fel. A nevet Lóri találta az Idegen szavak szótárában, olyan nevet keresett, amely könnyen kiejthető és megjegyezhető, valamint nemzetközileg is elfogadható. Így került a választás a Perpetuum Mobile “örökmozgó” kifejezésre, amelyet a T.Rex mintájára lerövidítettek.
A Budai Ifjúsági Parkban léptek fel először ezen a néven, de igazi bemutatkozásuk az 1973-as miskolci popfesztiválon történt. A felállás: Póta András (dob), Schuster Lóránt, Bencsik Sándor (gitár), Huszár Györgyi (ének), Losó László (basszusgitár, ének), Serényi Miklós (ének).
Lóránt feladatköre egy korabeli magyar együttestől, az ORKÁN-tól ered, ott volt egy ember, aki két szám közt, mint valami ceremóniamester konferált, zene közben pedig a színpad szélén egy láda sörön ült. Ezen kívül menedzseri feledatokat is ellátott kezdettől fogva, a zenekar motorja ún. VIZUÁLIS KARÓK-at is alkalmaz, amitől megjegyzik a számokat. Bár rengeteget koncerteztek, hat koncertanyagok is összeállt, lemezük nem jelenhetett meg.
A zenekarba olyan tagok érkeztek, mint Vikidál Gyula (ének), Cserháti István (billentyűs hangszerek), Pálmai Zoltán (dob), majd Mareczky “Totó” István (dob) “kövér, mocskos, zsíros állat”, akinek “Zsír” volt a megszólítása a zenekarban (Ausztráliába disszidált).
1978. április 30-án az Ifjúsági Park nyitókoncertjén mutatták be hattételes Honfoglalás című szvitjüket, mely a magyar rockzene fényes csillaga (szerzők: Bencsik Sándor, Cserháti István, Kékesi Bajnok László, Mareczky István, szöveg Schuster Lóránt ötleteiből Földes László),  s mely csupán az 1984-es Rocklegendák-on jelenhetett meg, ekkor készült el Turcsák Tibor hangszerkészítő műhelyében az azóta legendássá vált Magyarország alakú gitár (sorsa ismeretlen).
Mikor Vikidál Gyula távozott a Dinamitba, az énekes Tunyogi Péter lett, a zenekar szinte összes nagylemezét az ő hangja fémjelzi. Két évig együtt dolgozott a legendás gitárossal, Bencsik Sándorral is. Az angyalarcú, legendás öltözködésű, páratlan tehetségű gitáros 1980. szeptember 15-én távozott a P.Boxba Cserhátival együtt, helyükre Sárvári Vilmos gitáros (az egyetlen akinek nem mondtak fel, akit nem rúgtak ki) és Zeffer András billentyűs került.
Felléptek a Fekete bárányok koncerten, a Szuperkoncerten s 1981 őszén megjelent első nagylemezük a Mobilizmo, majd a második a Heavy Medal, amelynek koncertturnéján készült Koltay Gábor filmje a Magyar fal. A falat a Rocktóber első hangjaira Schuster Lóránt döntötte össze.


Felhasznált irodalom:

Sebők János: Magya-rock 2. 1973-1983
Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János: A magyarock története: a beat kezdetektől, a kemény rockig
Szőnyei Tamás: Muzik rocktörténet
Nagy Feró: Azok a boldog szép napok
Rozsonits Tamás: Az út vadabb felén : A HBB 30 éve
Sárvári Vilmos: Örökmozgó lettem
www.beatrice.hu
www.hobo.hu
pmobil.hu
www.mobilizmus.hu

A Fekete Bárányok koncertről nem maradt sok anyag:

Nagy P. sorozat 4. rész – Fekete bárányok (Passzio.hu) (Videó)

A Hobo Blues Band programja (Passzio.hu)

A Beatrice programja (Rockmúzeum)

Fotók: Czapp József (Rock Dodi)

1 Comment

Hozzászólás